A V4-ek és a Kárpát-medence történelmi pillanatai… / 1. gondolat

2015. december 17., 00:27

Előzmények. – Közös múlt

***

Mielőtt bármibe is fognék és taglalnám hosszasan a bekövetkezhető és a Kárpát-medence népeinek elkerülhetetlen sorsközösségének a közös jövőjéről szóló cikkem mondandóját, kicsit vissza kell tekintenünk a múltba ahhoz, hogy a jelenünket megértve a jövőnkről tudjunk vizionálni…

Kedves Honfitársaim, őszinte és egyenes gerinccel, meg kell valljam, hogy nem tudok teljesen elfogulatlanul beszélni az előzményekről, ugyanakkor fel kell ismernünk, hogy mind amellett, hogy nem feledhetjük múltunkat sosem, ha a jövőbe akarunk tekinteni és elindulni egy olyan Úton, amely ha úgy tetszik a Modern kori Kiegyezések Korának Korszakát hozzák-hozhatják, akkor nem élhetünk a múltunk rabságában és ezen béklyóink bilincsében, ami nem egyenlő a Nemzeti Identitásunk feladásával…

Az Évezredes Államiságunk tagadhatatlanul és mindörökre beírta magát a világtörténelembe, amelyben voltak olyan események, amikre méltán lehetünk büszkék s mégis az emlékezeteinkben igen kevéssé ismertek, mint akár a Pozsonyi csata, amely még a kezdetekkor megszilárdította a fennmaradásunk zálogát … és voltak vészterhes korszakaink is, amelyekre a ként is emlékszik a történelmi tudat, mint a Nemzetünkre lesújtó vész…. A Tatárjárás és az Oszmán Birodalom által ránk mért csapásait, melyben büszkén védtük Európát, miközben Mi magunk sorvadtunk és nyomták, akkor is a vállainkat a magunkra hagyatottság iszonyú sorscsapásai, amit álszent köntösbe bújtatva követett az Osztrák-Habsburg felszabadítás, amely csupán újabb rabiga volt a gyarmatosító terveik mentén, mely ugyan térdre kényszerítette akkor a Nemzetet, de az megrázta magát és féltérdről felkapaszkodott és egyenes gerincre állt! Folytathatjuk a sort az első és a második világégéssel és még számtalan eseménnyel, amelyen átugrottam, mert reggelig nem lenne elég hosszasan sorolni…., hogy mi minden történt az elmúlt 1100 éves történelmi időszakunk alatt… és még azt megelőzően is amelyre, itt és most nem térek ki!

Az 1100 éves Kárpát-medencei létünkben, egy ami talán a legfontosabb, hogy megmaradtunk és mindeközben, olyan kiválóságokkal írtunk történelmet, mint az Árpád-házi királyaink, majd a Hunyadiak, Rákóczik, Zrínyik és hogy olyan nevet is említsek, aki nem főúri rangban élte életét, mint Dobó István aki az Egri vár védelmével, örökre beírta a nevét a Magyar és a Világtörténelem könyveinek lapjaira… számtalanul és végeláthatatlanul sorolhatnánk azok nevét, akik önzetlenül hittek a Hazánkban és hittek a Nemzetünkben, amiért Mi most itt lehetünk és megemlékezhetünk róluk… mert Ők szerették a nemzetük és kötelességgel tették dolgukat, értünk a Jövő nemzedékeiért!

Hálás szerető szívvel, tisztelettel adózok s adózzunk Őseink felé!

A legfontosabb konklúzió, amit nekünk mind ebből le kell vonnunk, hogy történelmi kiválóságaink közt, egységet alkotva a Magyar nemzet a szláv, német és sok más később betelepülő, vagy őshonosnak tekinthető néppel karöltve… és sokszor más nagyhatalmi érdekek intrikája folyományaként, esetleg szemben állva, de közös hagyományok és közös Közép-Európai értékekké formált, értékrendek alapján éltük és laktuk be a Kárpát-medencét és az ehhez a térséghez kapcsolódó államokat kovácsolta egybe……. azt sem feledve, hogy történelmi nagyjaink közt, számos más nemzet fiaihoz és lányaihoz tartozó kiválóságainkat nevelte ki olvasztó tégelyünk… mert Magyarrá az válik, aki Magyarul lát, Magyarul érez, Magyarul gondolkozik és Magyarul álmodja meg a közös jövőt… a közös Jövőnket!

Lehet okolni a múltban kölcsönösen egymást és lehet a sarat minduntalan a másikra vetni, de ezen tevékenységgel, csak a határainkon túl élő testvéreinknek a sorsát nyomorítjuk meg, miközben idehaza, álszent módon Magyarkodva és acsarkodva rázhatjuk egymásra az ökleinket, értelmetlenül és igazságtalanul okolva, mindenért a másik felet… akár kölcsönösen és végeláthatatlanul…. Én kimondom: Teljesen hasztalan!

Nem azt jelenti, hogy kellő eréllyel és érdekérvényesítés mellett, ne lehessen a kulturális és akár területi Autonómiáról, nyíltan párbeszédet folytatni és a helyben élő Magyarság szándékát és akaratát segítve kiállni mellette… ez a két dolog nem zárja ki egymást… ez nem paradoxon, hanem sorsszerűség, ami elkerülhetetlen és mindezt, ma már nem csak a Magyar nézőpontból látják így… mert a másik oldalon is vannak és remélhetőleg, majd egyre többen lesznek, akik felismerik, hogy a közös múltunkra nem a tagadás és az egymás iránt munkálkodó félelmek és harag kell legyen a válasz, hanem: A SORSKÖZÖSSÉG…

Az egymás iránti harag és félelmek, meg az egyéni gonoszság mindig jelen volt és nem vagyok farizeus és olyannyira sem ostoba, hogy ne látnám a mindennapjainkban is jelen van… tudom jól és azt is tudom, hogy ez történelmi léptékkel is óriási feladat, melyben közösen kell lezárnunk a múlt és a jelen sérelmeit…., hogy lehessen közös Jövőnk a szülőföldjeinken.

Adós vagyok még, hiszen mint mondtam jómagam is a családot a múltban ért sorscsapások révén érintett vagyok, mint Hazánkban még oly sokan… de adósságom itt leróva, okulásul szolgáljon, hogy mind amellett, hogy a valódi vétkeseket és a kor szörnyűségeit nem feledve, Én szeretném ha mások is számot tudnának maguknak adni és feltennék a kérdést Önmaguk felé, főként olyanok, akiknek a családi emlékezetében, még csak hasonló sem történt, mégis csak és kizárólag a meg nem értett és mások által elferdített emlékezet okán, csak és kizárólag a gyűlölet uralta harag, ami munkálkodik a lelkében…,hogy maradhat e tovább minden így? Én csak annyit tudok erre mondani, keresztényi Hazaszeretettel, hogy el kell tudni engedni a félelmeinkben megbújó haragot… és nem csak Nekünk Magyaroknak… a másik oldalon szintén igaz ez a probléma… ezzel az Ő nemzetüknek kell szembenézniük és ebben, egy baráti jobb egy elfogadáson és egymás tiszteletén alapuló baráti jobb, ami kizárólag segítséget tud nyújtani…

Személyes családi történetünk szolgáljon tanmeséül:

Anyai ágon a dédnagyanyámat a II. világháború alatt és annak végén Délvidéken a Szerémségben, mint Jézust keresztre feszítve szegezték ki a saját szülőháza kapujára a szerb partizánok, mert nem volt hajlandó elhagyni szülőföldjét… egyetlen bűne az volt, hogy Magyarnak született! Azokban a vészterhes időkben, sokaknak kellett meghalniuk értelmetlenül és kegyetlen aljasságtól hajtott gonosz eszmék és gondolatok mentén…. genocídium volt, melyet a nagyvilágban sok Nemzet megélt és csak Ők érthetik meg igazán, miről beszélek…. mint mikor a nagyszüleim amikor a marhavagonokban mentették a gyermekeik életét, miközben számos Honfitársunkat le-sortűzelve és bombázva a regénybe illő Úton az anyaországba menekültek, maguk mögött hagyva mindenüket, egy viszonylagos jólétet, biztos egzisztenciát, akik generációkon keresztül Ötvösként adták tovább, tudásokat és a tradíciójukat az örökösök felé.. egyetlen bűnük, hogy Magyarnak születtek… Ugyanakkor azt sem szabad elfelejtenem soha, hogy ma Én magam sem születhettem volna meg, ha nincs a nagyapámnak az a szerb barátja, aki még időben segítette a menekülésben a nagyszüleim és az akkor még Délvidéken született, nagybátyák és nagynénik életét megóvva… Miután elültek a vészterhes idők és nyitottá váltak a határok, megpróbált a család információt begyűjteni a kint maradt testvérekről és erről a szerb származású barátról, akiről kiderült, hogy a saját szerb partizán honfitársai gyilkolták meg, többek közt a Magyarok iránt tanúsított hozzáállása végett… A halál és a pusztítás, amit embertársaink követnek el embertársaik sérelmére az mindig gonoszságon és egyéni aljasságokon alapuló láncolatoknak eredménye… a valódi okokat, nagyon mélyen kell keresni és igazán feldolgozni sosem lehet… csak megbékélni a megváltozhatatlannal és ha van rá lehetőség és mód, akkor az egyéni felelősök felelősségre vonásával lezárni a történéseket… Nem lehet kölcsönösen a múltban élve a jelen generációkra bűnöst kiáltani és gyűlölködni, mert az csak tönkrement és elkorcsosult életeket hagy maga után…. amelyet a jövő nemzedékei visznek tovább….

Én szeretném, ha végre közösen mondanánk ki…, hogy: EBBŐL ELÉG….. LÉPJÜNK ELŐRE A JELEN PROBLÉMÁIRA ÉS OLDJUK MEG KÖZÖSEN, HOGY LEGYEN VÉGRE KÖZÖS JÖVŐNK!

Sosem felejtem el azt az üzenetét hordozva nagyapámnak, amit akkor mondott, amikor ez szóba került….. : „Nem tudták, mit cselekszenek… meg kell bocsájtani, de ne feledjük el soha!” … és Én nem felejtem el azt a szerb férfit sem, még ha a nevét sem tudom, hogy Neki köszönheti a családom, hogy ma itt lehet és ezért Én nem okolom kollektíve a nemzetét, mert ahogy nekünk is voltak Nyilasaink, akik a szívében egyik legnagyobb Magyar hazafias érzelmű költőjét Radnótit… zsidó származása miatt gyilkolták meg, úgy a köztünk élők közt is akadtak és akadnak, Akik nem tudták és nem tudják mit cselekedtek-cselekszenek…

A történelmi megbékélésnek be kell következnie, hogy előre léphessünk..

A következőben megpróbálom tovább terhelni a türelmeteket, hogy a jelenről és az abból fakadó közös jövőnkről mondjam el gondolataim… Ha eljutottatok idáig és utolsó soraimat elolvastátok, hálás szívvel köszönöm a figyelmeteket, ha már az elején feladtátok, akkor is megértem és nincs bennem neheztelés, sem rossz gondolat…. hiszen ez a gondolat, éppen annyit ér, amennyire Ti magatok is érdemesre tartjátok…

***

Végezetül:

Magyarnak születni, élethosszig tartó kötelesség a Nemzetünk iránt! **

Tisztelettel adózok nagyapám fenti gondolatának konklúziójáért, melyet eszmei örökségül hátrahagyott örököseinek:

„Magyarnak születni nem csupán, holmi születési előjog, vagy Öntelt nemzeti felsőbbség tudat…hanem élethosszig tartó kötelesség a nemzetünk iránt! Ezáltal ki magyarnak születsz, ne csak beszélj róla, hanem élj is úgy, hogy arra érdemes legyél…” **(a családom eszmei öröksége)

Honfitársi Üdvözlettel:

Varjú Zoltán

magyarno.com

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

1 hozzászólás

  1. Nagy igazságot mondott a Nagypapa!

Szóljon hozzá a cikkhez:

e-mail (Kötelező, de nem publikus!) A *-al jelölt mezőket kötelező kitölteni!

*

Scroll To Top