A táncköltészet teremtő erejével – Szarvasének

2013. április 27., 14:17

 

 

 

 

 

 

A szarvas az egyetemes kultúrtörténet ősi szimbóluma, elhullatott és újranövelt agancsa maga az örök újrateremtés. Az aranyösvény kapujában áll, és arra szólít fel, hogy kövessük őt saját szellemi világunkba. Ő a démon, a sámán, a varázsló, a tündér vagy a halottak királya, aki képes egy más világba, az új világba hívni a rá vadászót.

 Mi, a XXI. század vadászai, akik az alávetettségből a szabadságba kívánunk eljutni, a Szarvasénekben egyfajta mitikus emlékezetet idézünk fel. Keressük a földi átváltozások, történetek égi mását, hogy végül mint szomjazók beléphessünk saját szent terünkbe. Ahhoz, hogy áthaladhassunk a jelképes hídon, el kell hagynunk a régit: a szülői házat, a kedvest, a népet, hogy megszelídítve annak tanúságait, újjá teremthessük a szokott sémákat, és újjászülessünk magunk is.

A Magyar Állami Népi Együttes Szarvasének című táncjátéka Szöveg: Budapest, 2013. április 27. Jelenet a Magyar Állami Népi Együttes Szarvasének című táncjátékának próbáján a Művészetek Palotájának Fesztivál Színházában 2013. április 26-án. A táncművet Mihályi Gábor koreográfus rendezésében április 28-án mutatják be. MTI Fotó: Illyés Tibor

A Magyar Állami Népi Együttes Szarvasének című táncjátéka
Budapest, 2013. április 27. Jelenet a Magyar Állami Népi Együttes Szarvasének című táncjátékának próbáján a Művészetek Palotájának Fesztivál Színházában 2013. április 26-án. A táncművet Mihályi Gábor koreográfus rendezésében április 28-án mutatják be. MTI Fotó: Illyés Tibor

 Vallunk a keresésről, a mindenkor változó emberi állapotról, a vágyakról, a férfi és a nő metamorfózisairól, az elme és a szív fordulópontjairól, a köztes létről, az időtlenségről. Táncképekbe járjuk, lírai szólamokba írjuk, kórusművekbe énekeljük a mélyünkben szunnyadó, közös gyökerek táplálékát. Emlékezünk. Kinyilatkozunk.

 Hisz a változás ajándék! Magunk felfedezésének útja, a világba való elrendeződés esélye.

 A halál, a születés, az átalakulás, a szerelem, az idő és a hit örök emberi kérdések. És hogy az ember magát újrateremthesse: „nem iszik pohárból, csak tiszta forrásból”. A kezdet és a vég egyidejű: folklórba kódolt múltunk megtartó erejét éppen e drámaiság teremti, szellemi megújulásunk egyedüli esélyeként.

 A táncköltészet teremtő erejével: a születő és elhaló mozdulat színpadi igazságával vallunk e szakrális átlényegülésről, a hitben való megerősödésről, József Attila örököseiként a világgal összetartozó lélekről:

„Kortyolgat az ég tavából,

 

villó aggancsa világol –

 

ága-boga tükörképe

 

csillagvilág mindensége.”

 

Közreműködnek:

 a Magyar Állami Népi Együttes tánckara és zenekara, valamint Czébely Beáta (harmónium)

 

Szólót énekelnek:

 Herczku Ágnes, Tintér Gabriella, Hetényi Milán

 

 

Zeneszerző:

 Kelemen László

 

 

 

Koreográfusok:

   Orza Calin, Fitos Dezső, Furik Rita, Juhász Zsolt, Kocsis Enikő, Mihályi Gábor

 

 

 

Jelmeztervező:

 Furik Rita

 

 

 

Fény- és látványtervező:

 Kovács Gerzson Péter

 

 Dramaturg:

 Prezsmer Boglárka

Rendező-koreográfus:

 Mihályi Gábor

 

Az előadás a Hagyományok Háza – Magyar Állami Népi Együttes és a Nemzeti Táncszínház közös produkciója.

Címlapfotó: Budapest, 2013. április 27. Jelenet a Magyar Állami Népi Együttes Szarvasének című táncjátékának próbáján a Művészetek Palotájának Fesztivál Színházában 2013. április 26-án. A táncművet Mihályi Gábor koreográfus rendezésében április 28-án mutatják be. MTI Fotó: Illyés Tibor

 

magyarno.com

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

Szóljon hozzá a cikkhez:

e-mail (Kötelező, de nem publikus!) A *-al jelölt mezőket kötelező kitölteni!

*


CAPTCHA Image
Reload Image
Scroll To Top