A pósteleki Széchenyi-Wenckheim-kastély kertjének helyreállítása

2013. szeptember 14., 14:08

 

 

 

 

 

 

 

Helyreállítják a pósteleki Széchenyi-Wenckheim-kastély 15 hektáros történeti kertjét. Békés megye egyik legszebb parkja az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap (EMVA) finanszírozásával újul meg – tájékoztatta a projekt menedzsere az MTI-t.

Póstelek a XIX. században a Wenckheim-család gerlai birtokának része volt. 1874-ben gróf Wenckheim Károly (1811-1891) császári és királyi kamarás, huszárkapitány a birtok keleti részén Gerla-Póstelek néven önálló pusztai falut alapított. Épített községházát, tartott külön községi bírót és jegyzőt. Az 1888-i árvíz után azonban ez a község teljesen megszűnt és a területét 1889-ben Doboz községhez csatolták. Sajnos a pósteleki erdő nagy részét 2006-ban megritkították. A pósteleki modern és szép kastély mindössze 30 évet élt meg, amikor is a II. világháború után a környékbeliek széthordták. Jelenleg romos állapotban van. Az 1960-as években turistaszállót szerettek volna kialakítani a még épen maradt pincében, de a kezdeményezés elbukott.

A mai pósteleki Széchenyi-Wenckheim-kastély - Fotó: Programturizmus

A mai pósteleki Széchenyi-Wenckheim-kastély – Fotó: Programturizmus

A Békés megyei Gerla határában fekvő Póstelek kastélyának felépítéséről egyetlen hiteles forrás, a Vállakozók Lapjának 1905. évi száma tájékoztat. Eszerint gróf Széchényi Antalné egy kastély felépítésére adott ekkor megbízást. Busa László a még élő szemtanuk elmondásai helyszíni felvételezései alapján 1988-ban készített munkájában a bécsi Siedek Viktor építészt nevezte meg az 1906-09 között felépült kastély tervezőjének és a kivitelezés vezetőjének. A pósteleki kastély és park későbbi említései lényegében Busa utánközlésének tekinthetők.

Póstelek a XIX. században a Wenckheim-család gerlai birtokának része volt. 1874-ben gróf Wenckheim Károly (1811-1891) császári és királyi kamarás, huszárkapitány a birtok keleti részén Gerla-Póstelek néven önálló pusztai falut alapított. Épített községházát, tartott külön községi bírót és jegyzőt. Az 1888-as árvíz után azonban e község megszűnt, és a területe 1889-ben Doboz községhez csatlakozott.

1895-ben Póstelek ismét jelentőséget kapott. Ekkor Wenckheim Károly unokája, Wenckheim Krisztina (1874-1970) grófnő feleségül ment sárvár-felsővidéki gróf Széchényi Antalhoz (1867-1924). A hagyomány szerint Krisztina hozományul szüleitől, a gerlai ágból származó Wenckheim Frigyestől (1842-1912) és az ókígyósi ágból származó Wenckheim Krisztinától (1849-1924) a szülői birtokokhoz egyaránt közel fekvő, erdőben gazdag cca. 3000 hold nagyságú pósteleki birtokrészt kapta meg!

A Széchényi Antalné által felépített kastély eddig ismert első ábrázolása Póstelek 1884. évi kataszteri térképének 1923. évi megújításán látható. A Gerláról érkező földút déli oldalán a 7475 hrsz-on szabályozott erdős területen jelenik meg az új épület (hrsz. 7474). A szintén új kertjének szerkezete (útrendszere, kertészeti elemei) nem ábrázolt. Keleti és déli határát újonnan szabályozott út adja. Hasonló részletezettségű, de a kastélypark néhány újabb elemét ( tó, fürdő, díszkert, kilátó ) és épületét ( gépház ) ábrázoló, az útrendszerét azonban nem jelölő forrás, a pósteleki uradalom 1934. évi térképszelvénye, Gönczy Adorján mérnök munkája. Ebből arra következtethetünk, hogy az új kastély köré legkésőbb az 1920-as években elkészült a park kialakítása is. Ezt erősítik a kastély és környezetének 1920-1932 közé datálható külső felvételei. (15-19. kép ) A kastély körül 14 hektáros tájképi kertet létesítettek a természetes Hajlási erdő idős tölgyes-kőrises faállományának felhasználásával, de a Wenckheim-uradalmak más kertjeiből – Ókígyósról, Karánsebesről – is hoztak ritka és értékes, már fejlett faegyedeket. A új kastély köré a parkot is korszerűen alakították ki. A kert nyugati része szolgált a test frissítésére az úszómedencével és a tavirózsákkal díszített csónakázótóval, melyet egy artézi kút vizével tápláltak. A fákat ligetszerűen telepítették, máshol ritkították, s a tűlevelűeket sorban ültették. A kastély keleti homlokzata előtti feltöltésről – Nagymágocshoz vagy Ókígyóshoz hasonlóan – lépcsősor vezetett le a geometrikus díszkertbe, mely 1,5 hektáron terült el a szem és a lélek gyönyörködtetésére.

A mai pósteleki Széchenyi-Wenckheim-kastély - Fotó:

A mai pósteleki Széchenyi-Wenckheim-kastély – Fotó: Programturizmus

E kertrészbe a kertészeken – előbb Puskás István, majd Keller Jenő volt a főkertész – kívül csak a grófi család tagjai és vendégeik léphettek. A nyírt buxusbokrok szabályos rendben, geometrikus formában futottak más örökzöldekkel, magasabbra nyírt nyugati tujával, tiszafával tagolva. Itt a díszkertben 600 rózsafaj gondosan telepített 40000 rózsatöve nyílott – magasabb növésűek a szélre, alacsonyabbak középre rendezve.

A díszkert középpontjában kör alakú vízmedence közepén posztamensre állított, gazdagon faragott váza kapott helyet. A családi lakó és nappali tereket erre a díszkertre tájolták, s az épület tengelyében, az Antal erdő be 100 méter széles nyiladékot – kilátó t – vágtak kelet felé. A kastélyparkot magas drótkerítéssel övezték, melyen két kaput nyitottak. Az északnyugati a Németnyilas és a Krisztina erdő között húzódó új major épületegyüttese mellett nyílt, másik a parktól délre fekvő Ilona ligeti major épületeihez vezetett.

A kastély tervezőjének és kivitelező vállalkozójának tartott Siedek Viktor (1856-1937) bécsi építészvállalkozóról (Architekt und k. k. Baurath) az 1936-ban megjelent Allgemeines Lexikon der Bildenden Künstler hivatkozással csak három sort közöl: Siedek, Viktor, Architekt in Wien, 19. 3. 1856. Napajedl (Mähren), Schüler Ferstels. Kosel, Deutsch-öst. Kstlerlex., 1 (1902). Siedek munkásságának magyarországi vonatkozásai, körülményei jórészt még nem publikáltak. A Wenckheim-család szolgálatában tett működésének leghitelesebb bizonyítéka a dobozi neoromán templomra és sírboltra vonatkozó szignált 1897-98. évi tervsorozata, melyeket 1902-ben kiviteleztek. A birtok tulajdonosa ekkor – s így a tervek valószínűsíthető megrendelője – gróf Wenckheim Dénes (1861-1933) volt, aki nagybátyja, Wenckheim Rudolf dobozi birtokában 1891-ben örökösödött. A Békés vármegye életében meghatározó szerepet játszó főurat baráti és társasági, sőt gazdasági kapcsolatai is a Károlyi-családhoz, házasságával újabb rokoni szálak pedig a gerlai Wenckheimekhez kötötték. Károlyi Mihály (1875-1955) gróf volt jó barátja, aki Károlyi Imrének, a nagymágocsi kastély építtetőjének volt unokaöccse. Wenckheim Dénes 1896-ban Ókígyóson feleségül vette Wenckheim Friederika (1873-1957) grófnőt, a pósteleki kastélyt később felépíttető gróf Széchényi Antalné nővérét. Széchényi Antal pedig Széchényi Andor Pál (1864-1943) gróf öccse volt, aki a somogy megyei Marcaliban 1912-13-ban, építtette át korábbi kastélyát historizáló barokk stílusban. Wenckheim Dénes bátyja, Wenckheim IV. Ferenc (1855-1939) gróf 1893-ban gácsfalván kötött házasságot ghimesi és gácsi gróf Forgách Ilonával (1871-1898). A gácsi várkastélyban töltött szűk egy évtized alatt fellendítette az uradalom gazdálkodását, s a régi kastélyt is mintaszerűen felújíttatta. E rokoni és baráti kapcsolatok szálaival átszőtt főúri társaság sora Wenckheim IV. Ferenc és Dénes Henrik nevű testvérének fiával, Dénes gróf örökösével, Wenckheim Sándor (1900-1968) gróffal folytatható, aki 1924-18 között Csorvás-Nagymajorban építtettte fel a gácsi kastély tömegkompozícióját felidéző neobarokk kastélyát Siedek Viktor tervei alapján.

Gróf Széchényi Antal (1867-1924) és családja, 1910. körül Balról jobbra: Széchényi Antoinette, Széchényi Antal, Széchényi Károly, Széchényi Ilona, Széchényi Antalné (Wenckheim Krisztina), Széchényi Ferenc - Forrás: http://www.oszk.hu

Gróf Széchényi Antal (1867-1924) és családja, 1910. körül
Balról jobbra: Széchényi Antoinette, Széchényi Antal, Széchényi Károly, Széchényi Ilona,
Széchényi Antalné (Wenckheim Krisztina), Széchényi Ferenc – Forrás: http://www.oszk.hu

 

A pósteleki kastély fénykora az 1920-as évek legelejére tehető. 1920-ban Széchényi Antalné elsőszülött leányát, Széchényi Antoinette (1896-1971) grófnőt itt vette feleségül zsadányi és törökszentmiklósi gróf Almásy Imre (1896-1973), majd a második leányt, Széchényi Ilona (1898-1984) grófnőt 1923-ban nagykárolyi gróf Károlyi Viktor (1902-1973). Mindkét ifjú pár gyakran tartózkodhatott Pósteleken, mivel a grófi gyermekek közül Almásy Orsolya (1921) és Károlyi Krisztina (1926-1949) is a kastélyban született meg. Széchényi Antalné -lánykori neve: Wenckheim Krisztina- fiú gyermekei: Széchényi Ferenc (1901. febr. 9. Budapest-1963. júl. 29. Asheville) és Széchényi Károly 1906. márc.13. Ókigyos-1971. jún. 26. Széchényi Ferenc 1924-ben feleségül vette Almásy Máriát. New York. Gróf Széchényi Antal 1924-ben bekövetkezett halálával azonban csendesebb napok következtek. 1944 őszén, amikor a grófi család elhagyta a kastélyt termeit a környékbeli lakosok kifosztották, fel is gyújtották, s három helyiség jórészt kiégett. 1945 augusztusától  indult folyamatos széthordása. 1947-ben a gyulai Gyógypedagógiai Leánynevelő intézet külső telephelyként a kastélyba történő elhelyezéséről intézkednek, de a tervek nem valósultak meg, a kastély továbbra is a lakosság szabad prédájaként pusztult.

1947-ben Bende Oszkár műszaki tanácsos járta be az épületet, s arról részletes leírást készített, melyből a korabeli kialakítás jórészt még megismerhetővé válik:

“Az épület hatalmas őspark közepén fekszik, amelyet a háború megkímélt és a ritka fajtájú, hatalmas faállománya sértetlen. A parkban sétautak, továbbá két vízmedence van, melyek közül az egyik szökőkút vizének felvételére szolgál, a másik nagyobb többszáz négyzetméter területű. Ez utóbbit a kastély előtt kb. 30 méterre lévő bővízű pozitív ártézikút csurgalékvize táplálja. A főépület U alakban épült, a középső rész egy emeletes, míg a két oldalsó szárny földszintes. Egy fő és két melléklépcsőház van, amelyek teljesen sértetlenek. Az egész épület alatt pazarló módon épült alagsor van, amely nagyméretű konyhát, mosogatót, éléskamrákat, mosókonyhákat, személyzeti szobákat és WC-ket, összesen 30 helyiséget, továbbá közlekedő folyosókat, fa és szénraktárakat (3 db) tartalmaz. Maga az alagsor, de az egész épület az alföldi talajvizek ellenére tökéletesen száraz, egyetlen vizes folt nem észlelhető. A konyhai tűzhelyben csőkígyó van beépítve, amely a mosogatóban elhelyezett és meglévő bojler segítségével szolgáltatta a melegvizet. A földszinten szélfogó előcsarnok, nagyméretű hall, továbbá 28 lakóhelyiség (átlagosan 5×6, 6×6, 6x7m), 3 fürdőszoba, 3 WC és az egyes lakosztályok, valamint helyiségek közlekedését biztosító folyosók vannak. Az összes helyiség tapétázva volt, amelyet ismeretlen tettesek teljesen leszaggattak, több helyen meggyújtották és három helyiség ajtó és ablaktokrészei nagyrészben elégtek.

Két helyiség csaposgerenda födémét megbontották és teljesen hiányzik. Az emeleten 12 lakóhelyiség, WC és fürdőszoba van, továbbá a közlekedés lebonyolítására közlekedő folyosó és egy felső világítású hall. A lakóhelyiségek itt is tapétázva voltak, azonban ez is le van szaggatva. Az asztalosmunka legelsőrendű kivitelben, hófehér mázolással készült. Azonban az összes ajtó és ablakszárny, az ablakok bélés és mellvédborítása és több helyen az ajtók tokrészei is hiányzanak. Az összes lakóhelyiség parketta és vakpadló burkolata, párnafák a közlekedő helyiségek lapburkolata, konyha csempéje teljesen hiányzik. A reprezentációs helyiségek fűtését márványkandallókon kívül az alagsori helyiségben elhelyezett kaloriféresek által termelt és falicsatornákon vezetett légfűtés látta el. Az összes alagsori, földszinti és emeleti lakóhelyiségeket pedig cserépkályhákkal fűtötték. Azonban az összes kaloriféres és megállapíthatóan nagyértékű külföldi gyártmányú cserépkályhák teljesen össze vannak törve. A világítást a főépület közelében lévő gépház és szivattyúház gépiberendezésével előállított áram szolgáltatta, a gépiberendezéssel együtt a falakban elhelyezett szigetelőcsövek és huzalok is hiányoznak. A vizet a szivattyú által táplált kb. 3x3m ürtartalmú és az emelet felett levő padlástérben elhelyezett tartály szolgáltatta. A tartály kivételével az összes berendezési tárgy és sok helyen a csőhálózat is hiányzik.”

A főbejáraton belépve egy haránttengelyes előcsarnokba juthattunk. Itt kétoldalt egy-egy kis íves lépcsőkar vezetett a piano nobile megemelt járószintjére. A falakat trófeák és agancsok tucatjai díszítették. Az előcsarnokhoz balról kapcsolódott a főlépcsőház, szemben három boltíves nyílás az épület közepét elfoglaló hallba – nagyszalonba – vezetett. Faragott vörösmárvány kandallója a déli oldalfal szimmetriatengelyében foglalt helyet, a falakat rózsaszín tapéta borította, melyen “Ilus néni” (Széchényi Ilona grófnő) festményei függtek. Észak felé nyílt a faburkolattal kialakított tágas ebédlő, nyugati falában kandallóval. A nagyszalontól délre Wenckheim Krisztina és Széchényi Antal nappali szobái és a kertre tájolva közös hálószobájuk feküdt. Az idős gróf halála, 1924 után mind a négy szobát csak az özvegy grófnő használta. Az udvari oldalon volt a rádió-szoba, a grófnő kisszalonja. Mögötte a zöld színű kárpittal és faburkolattal kialakított férfi kisszalon volt a pipázó. Mellettük, a kerti oldalon a dolgozószoba nyílt, mögötte eredeti helyén maradt a tulajdonosi hálószoba. A déli szárnyban a két leány (Antoinette és Ilona) valamint a két fiúgyermek (gróf Széchényi Ferenc és Károly) nappali és hálószobái voltak, az emeletet, pedig a vendégszobák foglalták el.

Az 1952 körüli időkből maradt fenn további két fényképfelvétel, mely a kastély további – megállíthatatlan – pusztulását mutatja. A kastély nagy részét 1983-ban egy munkásőrségi gyakorlat keretében felrobbantották!

Jelenleg a Körösök Völgye Natúrpark Egyesület pályázott sikeresen az EMVA keretére a háború után lerombolt kastély kertjének újjáépítésével. A kastély és a park tulajdonosa, a békéscsabai önkormányzat bérbe adta az ingatlant az egyesületnek azzal a céllal, hogy pályázati pénzek segítségével eredeti funkciójában állítsa helyre a pósteleki kertet. A projekt kivitelezési munkálatai szeptemberben indulnak és 2014. május 31-ig fejeződnek be. Meghatározó az ősparkban a kőris és a tölgy, de számos egzotikus növény is megtalálható benne, a kert építésekor a szabadkígyósi és a nagymágocsi Wenckheim-kastélyokból telepítették át őket. A kastély bejárata előtt franciakertet alakítottak ki, a kerthez tartozott fürdő, csónakázótó és kilátótorony.

Ha már a kastély az enyészeté lett, legalább a parkot megcsodálhatjuk.

Címlapfotó: A pósteleki Széchenyi-Wenckheim-kastély az 1920-as években Fotó: Wenckheim

(Forrás: Wenckheim)

magyarno.com

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

Szóljon hozzá a cikkhez:

e-mail (Kötelező, de nem publikus!) A *-al jelölt mezőket kötelező kitölteni!

*


CAPTCHA Image
Reload Image
Scroll To Top

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra, illetve profilinformációk tárolására alkalmas - informatikai jelsorozat, melyet a szolgáltatók a látogatók számítógépére helyeznek el. Fontos tudni, hogy az ilyen jelsorozat önmagában semmilyen módon nem képes a látogatót azonosítani, csak a látogató gépének felismerésére alkalmas. Név, e-mail cím vagy bármilyen más személyes információ megadása nem szükséges, hiszen az ilyen megoldások alkalmazásakor a látogatótól a szolgáltató nem is kér adatot, az adatcsere voltaképpen gépek között történik meg. Az internet világában a személyhez kötődő információkat, a testreszabott kiszolgálást csak akkor lehet biztosítani, ha a szolgáltatók egyedileg azonosítani tudják ügyfeleik szokásait, igényeit. Az anonim azonosítók személyes adatbázissal nem kerülnek összekapcsolásra. A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás