A mai fürdőruhák mérete tovább nem tud zsugorodni

 

 

 

 

 

 

Itt a strandszezon, a fürdőzők és napimádók legnagyobb örömére. A föveny megtelik fürdőruhás hölgyekkel és urakkal, pancsolni vágyó gyerekekkel. Nemsokára bronz barna szépségek jelennek meg parányi, “fürdőruhában”. De vajon hogy jutottunk el a mai viseletig?

A klasszikus ókorban a természetközeliséget kedvelő görögök és rómaiak leginkább meztelenül fürödtek, de nem minden körülmények között. A római birodalom több részén maradtak fenn olyan mozaikok, amelyekből az derül ki, a hölgyek már akkor is lefedték testüknek mell és csípőközeli tájait. Ráadásul olyasmi ruhadarabok voltak divatban, amelyek erősen emlékeztetnek az 1960-as évekbeli bikinikre. A mellékelt képen látható hölgyeket egy szicíliai villában rakta ki mozaikokból egy ókori művész.

Az ókori mozaik jól mutatja a korabeli fürdőruha divatot
Az ókori mozaik jól mutatja a korabeli fürdőruha divatot

Az ókori európai kultúrák eltűnésével a fürdés kiment a divatból, így nem túlzottan meglepő, hogy nem létezett kimondottan vízbe szánt öltözet sem.

Így ment ez egészen a 18. századig, amikortól – és talán a felvilágosodás is belejátszik a fordulatba – ismét beszélhetünk fürdőruhákról. Ezeken a ruhadarabokon még a legkonzervatívabb vaskalaposok sem találnak kivetnivalót: a nők egy hosszú, köntösszerű viseletben merészkedtek a vízbe, amelyet szigorúan olyan anyagból készítettek, ami nedvesen sem lett átlátszó. A biztonság kedvéért alsó szegélyekbe súlyokat varrtak, hogy megakadályozzák az anyag vízben való felemelkedését.

A férfiak már akkor könnyebb helyzetben voltak. Ők a test vonalát sokkal inkább látni hagyó hosszú ujjú és hosszú lábszárú szerelésbe bújtak. Ez utóbbi már akkor az alsónadrágokhoz volt hasonlatos, és később minden izgalom nélkül vezetett a mai állapothoz.

A 19. században a hölgyeknek a kétrészes fürdőruhák jöttek a divatba. Az övvel összefogott felső rész a válltól a térd alá ért, hozzá egy bokát takaró fekete harisnya dukált.

A kor fürdőkultúrájának érdekes intermezzói voltak a fürdőgépek, amelyek leginkább a viktoriánus Angliában hódítottak. Ezek jellemzően kerekekre szerelt apró faházak voltak, a fürdeni szándékozók – nemek szerint elszeparálva – utcai ruhában beszálltak a parton felállított „gépekbe”, ott felvették a fürdőruhát, majd az egész szerkezetet betolták a vízbe, ahol illedelmesen kiszálltak belőle. A technika másik lényege az volt, hogy az alkotmány eltakarta a vízben mártózókat a kíváncsi parti szemek elől.

A fürdőgépek takartak a kíváncsi szemek elől
A fürdőgépek takartak a kíváncsi szemek elől

A 20. század legelején még lecsuktak az Egyesült Államokban egy ausztrál úszónőt, mikor is az a „víz alatti balett show”-ján láttatni engedte a nagyközönségnek a kezét és lábát.

Aztán az elkövetkezendő évtizedekben lassan lazulni kezdtek a szabályok. A hölgyek először a karjukat tették szabaddá, majd a lábukat combközépig. Eltűntek a nyakat takaró gallérok, és a dekoltázs valahol a nyak és a mell közé félútra merészkedett le. Az USA egyes strandjain a férfiaknak egészen az 1930-as évek közepéig tilos volt a topless.

Egyre többet lehetett látni a fedetlen testfelületekből

Egyre többet lehetett látni a fedetlen testfelületekből

 Többek között az új típusú textíliáknak is köszönhetően a fürdőruhák egyre kényelmesebbek, praktikusabbak és nem utolsósorban kisebbek lettek. Ezzel párhuzamosan, illetve valószínűleg pontosasan ezért az 1940-es években egyre többször jelentek meg a magazinok borítóin a fürdőruhában pózoló sztárok, külön műfaját teremtve meg ezzel a fényképeknek.

Az igazi nagy áttörés a második világháború után, a bikini hódításával követezett be. A francia Louis Réard által 1946-ban kreált ruhadarab nevét a Bikini-szigetekről kapta, ahol is nukleáris robbantási kísérleteket végeztek. Úgy gondolták, a szemlélőben kiváltott hatás hasonlatos az atombombához. A fordulat valóban radikális volt, holott először a két rész csak egy viszonylag keskeny csíkot hagyott látszatni a női testből. Az 50-es években az alsó rész még elfedte a köldököt, s a melltartó is sokat takart. Igaz, a melleknek hegyes formát adott, látványosan felnyomva őket. Ilyent hordott annakidején Marilyn Monroe is.

Még mindig fürdőruha, de a végtagok teljesen fedetlenek
Még mindig fürdőruha, de a végtagok teljesen fedetlenek

A 60-as években aztán ahogy terebélyesedett a hippimozgalom és a napfénykultusz, úgy zsugorodtak össze a bikinik. A gyakran kötött, tenyérnyinél is apróbb darabok olykor csak a mellbimbókat és a nemi szervet takarták.

És amikor a férfiak úgy gondolták, hogy nagy meglepetés már nem érheti a szemüket, egy bécsi születésű divattervező, Rudi Gernreich 1964-ben előrukkolt a monokinivel, azaz a felül semmi fürdőruhával.

Akik még viseltek topot, azok is egyre merészebbek lettek. A nadrágok egyre magasabbra szabottabbak lettek a combnál, mígnem a 80-as években megjelent a tanga. Nevét egy brazil törzsről kapta, akik állítólag népviseletként hordják ezt a szerelést az Amazonas őserdeiben. A tangák – amelynek bizonyos változatai már gyakorlatilag semmit nem takarnak – nagy sikert futottak be a következő években, és fehérneműként is elterjedtek az egész világon.

Abikini áttörést jelentett a fürdőruha történetében. A végtagok mellett a has és hát is fedetlenné vált
Abikini áttörést jelentett a fürdőruha történetében. A végtagok mellett a has és hát is fedetlenné vált

A divattal foglalkozók szerint az utóbbi egy-két évben a tanga-őrület lecsillapodni látszik, és a popsiból ismét többet takaró modellek lettek a divatosak. De a ravaszul szabott alsók, a szeszélyesen tekeredő pántok és az egyéb kiegészítők olykor még a tangánál is csábítóbb hatást keltenek.

Ugyanakkor a nők körében továbbra is tartják pozícióikat az egyrészes fürdőruhák. Ezek elsősorban a sportoláshoz, mozgáshoz praktikusak, másrészt nem hívják fel a figyelmet a test kevésbé tökéletes domborulataira.

 

Forrás:alon.hu

magyarno.com

 

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


CAPTCHA Image
Reload Image

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra, illetve profilinformációk tárolására alkalmas - informatikai jelsorozat, melyet a szolgáltatók a látogatók számítógépére helyeznek el. Fontos tudni, hogy az ilyen jelsorozat önmagában semmilyen módon nem képes a látogatót azonosítani, csak a látogató gépének felismerésére alkalmas. Név, e-mail cím vagy bármilyen más személyes információ megadása nem szükséges, hiszen az ilyen megoldások alkalmazásakor a látogatótól a szolgáltató nem is kér adatot, az adatcsere voltaképpen gépek között történik meg. Az internet világában a személyhez kötődő információkat, a testreszabott kiszolgálást csak akkor lehet biztosítani, ha a szolgáltatók egyedileg azonosítani tudják ügyfeleik szokásait, igényeit. Az anonim azonosítók személyes adatbázissal nem kerülnek összekapcsolásra. A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás