Most itt vagy
Magyar Nő Magazin > címlap > A magyar nyelv megszállása

A magyar nyelv megszállása

„AZ ALAPTÖRVÉNY VÉDI A MAGYAR NYELVET.” 
(Alaptörvény – Preambulum)

Helyzetelemzés

A félrevezetően demokráciának nevezett világrendszer egyik hazug szólama: „A népet nem lehet leváltani”. A történelem épp az ellenkezőjét bizonyítja –  de a múltba vesző példák helyett elegendő az elmúlt évszázadra gondolnunk. A másfélezer éven át virágzó városállamokat fenntartó dalmátok a XIX. század végére elvesztették nyelvüket, majd nemzeti identitásukat – ma már nem Dalmáciába, hanem a „horvát tengerpartra” járunk nyaralni.

Napjainkban veszítik el nyelvüket, s válnak ukránná a ruszinok (Rákóczi leghűségesebb népe), és válnak nagy fájdalmunkra románná a már magukat csak „katolikus”-ként meghatározó csángók.

Kevésbé közismert, hogy ez a folyamat immár az utódállamok magyar szórványaiban is előre haladt.

Oz hoghi mintestestel mindlelchestel ocarelek ocarholok nem enmagome honem ozen huseges Uromnoca Iezus Christusnoc tuloidono voghioc” – így írta le egy mezőségi édesanya már csak románul tudó kisfiának a Heidelbergi Káté első kérdésére adott választ. (Vetési László: Juhaimnak maradéka, 2002. Kolozsvár).

Még kevésbé tudatosult bennünk, hogy ez a folyamat már Maradék-Magyarországon is egyre erőteljesebb.

A pártállam bukása után a bulvársajtó, majd az egyre mélyebb szintre süllyedt rádiók-televíziók, és a „szórakozás alapú társadalom” reklámozása döntő változásokat hozott mindennapi nyelvi környezetünkbe, nyelvhasználatunkba – olyan változásokat, amelyek máris magyarságtudatunk leépülését eredményezték.

A legnagyobb hatású mintaadók a televíziók, rádiók. Mivel a „demokrácia” egyik sajnálatos eredményeként a közerkölcs fogalmának helyébe a közvélekedés lépett, közvéleményt formáló erejüknél fogva elszabadulhattak, öntörvényűvé (vulgárliberálissá) váltak.  Ezért a magyar nyelv tiszteletére törvényi úton kell őket rászorítani – más eszközünk nincs!

„HA AZ ŐRTÁLLÓ NEM JELZI A KÖZELEDŐ VESZEDELMET, A FEGYVERTŐL ELVESZETTEK VÉRÉT AZ Ő KEZÉBŐL KÉRI SZÁMON AZ ÚR!”  (Zrínyi Miklós 1661)

A magyar nyelv erőszakos eltorzítása, megszállása

A magyar nyelv megszállásának eszközei három csoportba oszthatók:

  •      A szókincsünk felváltása egy torz „pidgin” szókinccsel.
  •      A magyarságtól idegen gondolkodási-nyelvi szemlélet erőltetése.
  •      Keresztnév-kincsünk felszámolása.

I., A „pidgin-magyar”

A gyarmatosítás első szakaszában a délkelet-ázsiai bennszülöttekkel való érintkezésre használt primitív keveréknyelvet hívták pidgin-englishnek, amely egyszerűbb angol tőszavakból és hasonló maláj, kínai kifejezésekből alakult ki. Mai fogalmaink szerint lenéző, rasszista volna a használata – az öntudatossá vált egykori emberevők már nem is használják.

Hazánkban viszont új életre kelt ez a torz nyelv – mintegy jelezve a gyarmatosítás második, modern szakaszát. Először a tágabb értelemben vett szórakoztató-ipar kezdte ránk erőltetni (színes bulvárlapok, a bevásárlóközpontok, szórakozóhelyek). A kereskedelmi rádiózás-televíziózás felgyorsította térhódítását, napjainkban a közszolgálati rádiók-televíziók, sőt a művelődés, politika szereplői körében is általánossá vált a használata.

1., „Pidgin nyelv” a tömegtájékoztatásban:

Duna World – az egyik közszolgálati csatorna magyar (?) neve.

Szimfonik Live

MR2 Szimfonik+ (sic!) – létezik ilyen nyelv?

Hacktion – egy magyar filmsorozat magyar (?) címe

Morning Show – az egyik rádió reggeli műsora.

A sportközvetítések nyelvéből néhány példa:

Pole-pozíció, safety car – a „hely, helyezés” és a „biztonsági autó” miért nem mondható ki?

Asszisztens (játékvezető), egalizál (egyenlít), final four (négyes döntő).

Nevetséges az „egyenlő ellenfél” értelemben használt „partiban van”. Ezúttal kivételesen nem angolszász-majmolásról van szó – a ludas a francia „parité” (egyenlő) lehet.

 

2., A szórakoztató- és reklámiparból:

Óbuda Center, Cigaretta Center, Second Hand, Déli Point, Club Helka, Valentine Day (amely nap amúgy is idegen a magyar kultúrában).  Gyöngyszem a büki „Kes Pub”, amely a készpénzfizetésre (cash) beszélné rá a vendégeket.

3., A hétköznapi életből:

Monitorizál (megfigyel), projekt (terv), parlamenter (vagyis békekövet, nem pedig képviselő).  Még kormányzati előterjesztésekben is előfordul a pidginesedés: Matolcsy György növekedési tervében Szilikon-völgy szerepel – nevetségesen keverve a „trendi” angolt az implantátumot jelentő magyar szóhasználattal.

 

   II., A magyarságtól idegen gondolkodási-nyelvi szemlélet erőltetése.

A magyar szemléletmód alapvető sajátossága az egységben gondolkodás, a lényegre törés, a logikus kifejezésre törekvés.

1.,  Az értelemhangsúly száműzetése.

A magyar nyelv különleges sajátossága, hogy hangsúlya ereszkedő a megkülönböztetésre alkalmas, kiemelendőtől a kevésbé lényegesig. Ezzel az egyedülállóan logikus hangsúlyozással az indogermán nyelve beszélők nem tudnak mit kezdeni: bővebben kifejti ezt az egy évtizede hazánkban tanító Colin Swartridge professzor a „Marslakók földjén” című könyvében.

Különösen a televíziók hírolvasói, riporterei vétenek az értelemhangsúly ellen – és a nyelvi mintát sajnos ők jelentik a lakosság számára.

A magyarban az összetett szó, vagy a jelzős szerkezet, vagy a vezetéknév első szótagját hangsúlyozzuk. vagyis ALkotmánybíróság és nem Alkotmányróság,  PEtőfi Sándor – és nem Petőfi SÁNdor, IDőjárás éa nem időrás – ahogy halljuk!

A számneveknél a legnagyobb helyi értékű helyett rendszeresen a legkisebbet emelik kii bemondóink: EzerkilencszázhuszonEGY.

Néhányszor a legjobb magyar televíziós személyiségnek választották Gundel Takács Gábort. Műsora, a „Maradj talpon” elsöprő nézettségű, beszédmodora széles tömegeknek ad mintát, rossz mintát – kizárólag az összetett szavak utótagját, egyszerű szavaknál az utolsó szótagot hangsúlyozza.

Az értelemhangsúlyos beszéd a magyarság ősi, logikus gondolkodásának a legnyilvánvalóbb jele. Elvesztése vissza fog hatni gondolkodásunkra, világszemléletünkre. Vagyis az értelemhangsúlyos beszéd száműzetése magyarság leváltásának is az eszköze.

2., A fogalmak összezavarása.

Néhány fogalmunk tartalomváltozása immár közhelynek tűnik: liberális, baloldali, demokrata – vagy a nácizmus, fasizmus és Horthy értékkonzervatív, tekintélyelvű rendszerének egy kalap alá vétele.  A politika iránt érdektelenné tett tömeg ezekre csaknem immunissá vált – ám a hétköznapi életben meghatározó fogalmak hamis tartalommal való megtöltése a logikus gondolkodást, értékítéletet oly mértékben zavarják meg, hogy az egyszerű ember bizonytalanná válik.

Ünnepeink közül kiüresedtek a hagyományosak (Karácsony: a bevásárlás ünnepe, Húsvét-Pünkösd: „hosszú hétvége”), helyettük előtolakodott a már említett Valentine Day, a Halloween, a nőnap, pedagógusnap. Mikulás még tartja magát – igaz, hogy a rezesorrú  Coca-Cola Apó képében…

Elképesztően idegen szemléletmódot plántálnak belénk a „Széll Kálmán terv 2.0” féle sorrendiség-megjelölések. Magyarul „Második (II.) Széll Kálmán terv”, ráadásul a tizedespont helyett tizedesvesszőt használunk – Rákosiék óta.

A „pidginesedés” afféle anyanyelvi formája a „Szép napot!” „Jó hétvégét!” és társai, angolszász-utánzó, tőlünk idegen, mesterkélt köszönésmódok. Merénylet-számba vehető Heltai Jenő zseniális „mozi” szóleleményét a „film” értelemben használni – szintén az angol „movie” túlbuzgó, szánalmas utánzataként. Ugyanez az indogermán szemléletmód száműzte az „emelet” szavunkat – a mi szemléletmódunktól idegen számításmód a „szint”, mint ahogy a „magas” hó a helyes „mély” hó helyett.

A „kivált” szó azt jelenti: leginkább.  Még az oktatási törvényünk is „helyettesítés” értelemben használja, valamely építészeti szaknyelvből vett áthallás okán.

Oktatási törvény – a kádári szóhasználat visszatérését jelentő „Köznevelési törvény” lett belőle. Két tökéletesen különböző fogalom, demagóg értelmezésük már-már elfogadott: ne csak tanítson a tanár (pidginül: „pedagógus”), hanem neveljen is! A mai, végletekig liberálissá tett iskolában ez amúgy is képtelenség – ráadásul nevelni a család és a kulturális környezet tud, az iskolában oktatásnak kellene folynia, annak minden jótékony, nevelési mellékhatásaival együtt.

Egységben való gondolkodásunk leváltása érhető tetten a többes, összefoglaló jelentésű „lőszer” használata az egyes értelmű „töltény” helyett. Ugyanígy többes értelmű az összes „szer” végű szavunk: élelmiszer”ek” tehát nincsenek.

Csupán szúrópróba-szerűen: a „megél” azt jelenti, hogy a jövedelméből, vagyonából gazdálkodik valaki – de erőltetik az „átél” jelentésben való használatát. Felesleges körülírás az „elkövető” a tömör, világos „tettes” helyett. Tökéletes zűrzavart okoz a „tömeg” és a „súly” összekeverése. Sajnos a szaknyelvi „tömeg” egész szócsaládunk értelemvesztését fogja okozni (pl: súlyos kérdés).

Végül: a politikai korrektség idétlenségei üresítették ki a „meleg” szavunkat; ki tudja megmagyarázni, hogy a „lengyel”, „német” népnevek miért nem sértik az ezt a formát nem ismerő lengyeleket, németeket – és miért sérti a „hátrányos helyzetű”, „eltérő kultúrájú” cigányt a saját maga által használt népnév – hogy az idétlen afro-amerikairól és társairól ne is beszéljünk.

Ugyanez a politikai korrektség töltött meg neki tetsző tartalommal üresen fecsegő, magyartalanul képzett vagy idegen eredetű szavakat: másság, homofób, rasszista, magyarkodás, idegengyűlölet, multikulturalizmus, szélsőséges (csakis a nemzeti érzelműekre vonatkoztatva) – és magát a ránk kényszerített alapfogalmat, a névadó politikai korrektséget is.

3., Az „i” melléknévképző felszámolása

Főnévből melléknevet az „i” toldalékkal képezünk. Ma még sutának érezzük az egyre inkább elszaporodó, képző nélküli szószerkezeteket, amelyek első példánya a megcsonkított maratoni futásból angolszász utánérzésből lett („Boston Marathon”) maraton (futás) volt mintegy 20 éve. Azóta terjed: atlétika pálya, Gáza- övezet, Kuril-szigetek, Európa Unió. Budapest Honvéd. Különleges eset az „Izrael Állam” szóhasználat – hivatalos angol nevének fordítása is Izraeli Állam volna (State of Israel)!

4., A történelmi földrajzi neveink mellőzése

A külföldi földrajzi neveket a magyarban meghonosodott formában használjuk: Bécset és Prágát mondunk-írunk Wien és Praha helyett. Ugyanennek a szabálynak kell érvényesülnie az elcsatolt területek magyar földrajzi neveinél is.

A kommunizmus évei alatt tudatosan megszegték ezt a szabályt. Ma javul a helyzet, de még előfordul a Komarno, Oberwart, Bratislava, Oradea forma. (a bankszövetség rokonszenves elnöke egyszer Bratislavába költözéssel fenyegetőzött, ha nem szűnik meg a bankadó).

 

 III. Keresztnév-kincsünk felszámolása.

A magyar országlakosság nemzeti hagyományainktól való elszakadását, sőt nemzeti tudatának riasztó hanyatlását jelzi a ma dívó névválasztási gyakorlat.

Történelmi névkincsünk két csoportja:

a., Ősi és belső keletkezésű neveink: (Atilla-Attila, Csaba, Árpád, Hunor, Szabolcs, Tünde, Bíborka, Csilla, Emese, Jolán, Ákos, Levente, Géza, Alpár, Zoltán, Zsolt, Csanád, Huba, Botond, Lehel , Bulcsú, Emőke, Zalán)

b., A (korai) kereszténység idején honosult bibliai  (Ádám, Éva), görög-római–itáliai (István, Ferenc, Júlia) és a germán eredetűek (Frigyes, Henrik).

A nemzeti tudatában megcsonkult lakosságunk ma egyrészt olyan keresztnév-változatokat alkalmaz, amelynek van magyar megfelelője:

Roland – báró Eötvös Lórándnak megfelelt a magyar változat is…

Krisztofer, Krisztofel – Kristóf

Nikolász – Miklós

Dominik, Domingó  –  Domokos, Domonkos.

Martin – Márton.

Barbara – Borbála.

Másrészt más kultúrákban honos neveket keresnek – lehetőleg idegen helyesírással:

Yvette, Claudia, Henriette, Jeanette, illetve Kevin, Patrik, Mira.

Két, viselkedési mintát adó „celebünk” három gyermeke: Amira, Domingo, Tamci.

Szögezzük le:

  Az idegen név választása elhatárolódás a magyarságtól!

Tudatosan határolódik el névadásában is a cigányság: Kolompár Winnetou, Orsós Rómeó.  Ugyanígy tudatos elhatárolódás az emancipálódástól visszariadó zsidóság névadása: Dávid, Ruben, Ráhel stb.

Nemzeti tradícióinak, magyarságtudatnak elvesztése okán a közömbös, tudatmódosított tömeg.  És ez a tömeg nem a televízió-sorozatok mélységesen elbutított, szánni való sokasága: egy magyar közjogi méltóság, magyar olimpiai bajnok gyermekeinek neve: Alexa, Gréta, Petra.

Sapienti sat…

Sárközy Csaba

magyarno.com

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

8 thoughts on “A magyar nyelv megszállása

  1. Köszönet minden sorért!
    Szégyeljük tájnyelveinket és az ízesen, szépen beszélő bemondóinkat átnevelik ezekről. A zavaróan idegenül beszélő bemondókkal szemben semmilyen szigort nem alkalmaznak, pedig kellene. Aki egy éven belül nem tanulna meg rendesen magyarul beszélni, mellőzve az idegen szavakat, elkűldeném, új felvételeknél, feltételként szabnám. Csak külföldi cégeknek engedném az idegen elnevezéseket, a meglévő magyarokra, ha nem magyarosítanak, “nyelvi” adót vetnék ki, amit minden évben fizetniük kellene. /jó bevétel/ Új cégek alapításánál tiltanám az idegen elnevezést. /
    Elviselhetetlen hallani a ban-ben, ba-ba helytelen alkalmazását is. Az idétlenül és indokolatlanul hosszú mondatokban beszélők, maguk sem értik, hogy mit mondanak, hiszen sokszor hiányzik az alany, de még sokszor az állítmány is.
    Üdvözlettel Éva

  2. Köszi Zoli, hogy elküldted a linket, teljesen így van, minden szava szentigaz, és nagyon jó, hogy vannak emberek, akik ilyen szépen és okosan meg tudják fogalmazni és megírni azt, ami minden igaz, gondolkodó magyarnak a fejében azért ott van.
    Makray Ferenc

  3. Nyelvében él a nemzet!Felelős minisztériumaink és az Országgyűlés meddig tűri még a nyelvrombolást?

  4. Igaz! Ám az egykoron közjogi méltóság esetében, ha a vezetéknevét nézzük, érthető gyermekeinek elnevezése.

  5. Többë-kevèsbè egyetèrtek a sorok irójával, kivève abban mikor “ránk kènyszeritett” kifelyezèseket használ. Vajjon ki az aki ezt az elvetemültsèget teszi velünk? Szerintem nem amerika, hanem a jó magyar ELITIZMUS. Ha valaki otthon nem használ idegen szavakat, vagy nem kereszteli gyerekèt Roland-nak, Krisztián-nak, Barbará-nak, stb, azt hülye bunkónak titulálják. Ez a borzalmas “ki ha èn nem”-kedès a közèpkori osztálytársadalmak, majd kèsöbb a ruszki csizma alatti “èn jobb ember vagyok magánál mert nekem van lila nagykabátom” gondolkodásmódjára vezethetö vissza. A mások hibáztatása helyett a magyar társadalomnak a tükörbe kellene nèznie ès nem megvenni az olyan ujságokat amelyek nem a magyar nyelv müvelèsèt gyakorolják, vagy nem vásárolni az olyan üzletekben amire angol nyelvü cegtábla van kiakasztva.

    1. Kedves Löcsei Attila! Hozzászólása jószándékról tanúskodik, azonban vétett egy óriási helyesírási hibát, ami az egész mondanivalója jelentőségét nagy mértékben rombolja. Ha nem nyelvünk védelméről lenne szó, elsiklanék felette, de így azt javaslom, ilyen témához, a saját érdekében, ne nagyon szóljon hozzá.

  6. Lőcsei Attila írása nem ment át valami kis szűrőn? Csak engem várakoztatnak? Az ő hozzászólásában sok helyesírási hiba van. Nem baj?

  7. “Nyelvében él a nemzet” Jól hangzik. Csak nem igaz .
    Lásd irek, norvégok, svájciak, belgák …… (stb)
    Ugyanakkor az egyetlen ami összetart minket,
    az valóban a nyelvünk, a magyar nyelv.
    Nélküle németek, csehek, lengyelek, zsidók, cigányok,
    szlovének, szlovákok, szerbek, horvátok, macedónok,
    görögök, kelták … stb lennénk.
    Hát akkor miért nem az egyetlen igazi nemzeti ünnepünk a Magyar Nyelv Napja ?
    Az összes többi csak valami szomorú sivár gyászünnep “karddal az oldalán”.

Minden vélemény számít!

Top