A hunok nem haltak ki

“A magyarok becsülik nagyjaikat, és büszkék múltjukra. Vedd el a múltjukat, és azt teszel velük, amit csak akarsz!” Talán ennyit a történelmünk meghamisításáról, lelkünk szennyezőiről, a kollektív bűntudat magjának elültetőiről.

Az egész rém-történelmünk legnagyobb csúsztatása, hogy – elleneink kénye-kedve szerint – egyszer semmi közünk sincs a birodalmak által tisztelt és rettegett hunokhoz, míg máskor a magyarok a legnagyobb hunok, tudniillik csak romboltunk, raboltunk és gyilkoltunk a “kulturált” Európában.


Hogy mi lehet eme skizofrén álláspont mögött?

Bizonyos befolyásos, és nemzetellenes körök érzékenységét (lásd: érdekeit) sértené, amennyiben népünkből újra nemzet válna. Semmitől sem félnek jobban, mint a megosztás csapdáit felismerő, öntudatára ébredt emberek tömegétől. A dicső nemzeti múltunk, a maghozó fénymadár, az Árpád-sávos zászló, a Szent Korona mentén megvalósuló nemzetegyesítéstől.

Nos, kik is voltak a hunok, apró termetű, “görbelábú gyilkológépek”, vagy egy ősi kultúra hordozói?

Mindenekelőtt szögezzük le, hogy az úgynevezett “rablóhadjárataik” során a hunokat többen (kivételt képeznek a frankok, és a megtorló háborúk egyéb célpontjai) felszabadítóként üdvözölték. Hiszen, nem írhatjuk a véletlen számlájára a különféle szövetségek kötését, vagy Atilla mérhetetlen dicséretét a Niebelungok Énekében. (Egyébiránt, nem teljességgel jogtalanul, hiszen a germán törzsek sokáig Atilla hadainak élvonalában harcoltak.)

A kegyetlenség tekintetében pedig, csak össze kell hasonlítanunk Alarich, Genserich, és Witteich gót királyok borzalmas dúlásait Atilla Róma elleni háborúival, s máris világossá válik, mennyire hazug és torz a barbár hunokról mesterségesen kialakított kép. Nem beszélve a 452-es Róma elleni háborúról, amelyek során Atilla egy aggastyánnak, Leónak, Róma püspökének könyörgésére – a totális győzelmet feladva – visszafordítja hadait.

Elhagyván a különféle kitalált elméleteket, járványokat, főként a vérszomjas hódítót megfutamító angyal meséit, tegyük fel a kérdést: mi lehetett ennek a “hátraarcnak” a valódi oka? A beígért hadisarc nagysága nem bírhatott jelentőséggel, mivel Atlila lába előtt hevert Róma minden kincse. Egészen más jellegű megállapodásról lehet itt szó, például a római vallási, társadalmi viszonyokat kitűnően ismerő Atillának (12 éves korától egészen felnőtté válásáig, mint békét szentesítő “cseregyerek” élt Rómában) az eredeti szakrális tanok visszaállítására tett püspöki ígéretről. Tudniillik, valami okának lennie kellett, hogy a hunok is Isten ostorának nevezték magukat.


Így, és csak ilyenformán érthető a kézenfekvő hadvezéri találkozó helyett, az egyházi közvetítéssel kialkudott békekötés, illetve az érthetetlen visszavonulás.

Ámde nézzük meg Róma egyébirányú viselt dolgait is, a fél világ tartós leigázását, a rabszolgamunkára felépített társadalmukat, az erkölcstelenségben, korrupcióban tobzódó vezetőrétegét. Igaz, nagy dolgokat vittek véghez, sokat adtak a világnak. A kérdés csupán az, ők honnan vették az alapokat, de ez már egy másik történet.

Visszatérvén a hunokra, egyre inkább fény derül a világ által olyannyira csodált kínai, indiai kultúra keletkezésénél betöltött, kezdeményező szerepükre. A hun-magyar népek tanították meg Európát főzni, elterjesztették a nadrág viseletét, fejlett haditechnikát honosítottak meg. A lovas hadviselés tudományuk, a visszacsapó íjuk, a hús- és a tejpor által biztosított hadtáprendszerük évszázadokkal előzte meg a nyugatot. Példát mutattak a vallási, és faji toleranciából, több mint 50 népet, népcsoportot egyesítettek soraikban, volt erejük a “mától kezdve, mind hunok (magyarok) vagytok” kimondására, az arra érdemesek befogadására és még a végtelenségig folytathatnánk a sort.

Persze érthető, a halálos ellenséget be kell feketíteni, legalábbis elhitetni, hogy embervért ivó, hétfejű szörnyeteg.

Mégis, a tagadhatatlanul szubjektív beszámolókba is bele-belecsúszott egy-két elgondolkodtató mondat. Részletek a bizánci Priszkosz feljegyzéseiből:

“Csak ott igazán szabadok és boldogok az emberek.”
“Ez az igazi, természetes élt, amelyben nincs semmi mesterkélt.”
“Mert a hunoknál nem találkoztak igazságtalansággal, a hatalmasok nem olyan fennhéjázóak és gőgösek, mint a római, vagy a bizánci életben.”
“Itt még a bírák ítéleteit sem lehet megvásárolni, azok pártatlanok.”
“Szibériai, kínai, tibeti papok élénk hangzavarától volt hangos az (Atilla) udvara.”

Egy szó mint száz, Atilla országa menedékül szolgált a “kulturált” nyugati életviteltől megcsömörlöttek, a kitaszítottak számára. Hovatovább, már annyi volt a becsben tartott idegen, hogy a hun nemesség többszöri nemtetszését fejezte ki. Állítólag még az “utolsó római”, Aetiusz is fontolgatta a “barbár” Atillához való átállását.

Mindezek a tények sejtetni engedik egy az ősiségét őrző, magas szervezettségű és kultúrájú (bár az európaitól alapjaiban különböző) társadalom létezését a nyugat által olyannyira befeketített Hun-birodalomban.

Így talán érthető az is, miért tanácsolta Franz Talleyrand Napóleonnak a következőket:
“A magyarok becsülik nagyjaikat, és büszkék múltjukra. Vedd el a múltjukat, és azt teszel velük, amit csak akarsz!”
Talán ennyit a történelmünk meghamisításáról, lelkünk szennyezőiről, a kollektív bűntudat magjának elültetőiről.

A kérdéskör egészét, tekintettel a több kötetnyi irodalmára, nincs módunkban áttekinteni, de végezetül tegyük fel magunknak azt az egyszerű kérdést: Hová lettek a hunok?

(Tekintsünk most el a meglehetősen, komolytalan hivatalos verziótól, miszerint “kihaltak”.) Nem lehetnek máshol, mint a székelyek, avarok, jászok, kunok, besenyők, magyarok között. Azaz, itt vannak a génjeinkben, a mindennapjainkban, a mondáinkban, a népművészetünkben és az életérzésünkben.

Mi magunk vagyunk a hunok!

 

hunhir/Kántor János/magyarno.com

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

5 thoughts on “A hunok nem haltak ki

  1. Csak az a baj nincsenek sokan akik igazán tudják ki ATTILA.

    Hol születet? Ki volt az anyja?

    Miért támadta nyugat európát? Kincs vágy, gyilkos volt?

    Nem, Magyarorszag akkoriban sokkal nagyobb volt mint csak a mai ismert Nagy Magyarorszag.

    Igen, Attilánk volt az első Magyar-Hun Király. Egy királynak meg KÖTELelző egy Korona.

    1. Először is helyesen: A t i l l a !! – Ugye? Aztán. Van koronája és van jogara vagyis volt, csakhát az avarok idejében a gusztustalan nyugati erők kirabolták Avariát szinte teljesen és az aranykincseket beolvasztották, köztük az Atilla ereklyéket is – ők úgy mondták, hogy átnemesítik – , amiből fölépítették az Istent káromló dómjaikat.(Micsoda rombolás!) Ha hihetünk az Arvisuráknak – már- pedig miért ne hinnénk, hiszen a mienk – az akkori pápaság – és tán a későbbiek is – és a nyugatiak ellenünk szörnyűséges terveket szőve a rengeteg rabolt kincset mind kihordták az országból, ebből élnek tán még ma is. Atillában pedig egy magyar se kételkedjen, mert bár a betervezett élettervéből a korai halála miatt keveset hajtott végre, de amit megtett azt nagyon jól tette meg!

  2. Nem szeretnék vitatkozni, de Attila Király halála után fiai Aladár és Csaba testvér harcot folytattak a hatalomért! Csaba fiatalabb, sok csatában győzött, de a végső csatában alul maradt és el menekült Bizáncba, (nagyanyjához) Aladár az idősebb,(egyes krónikákban,Alarik) nyugatra ment a birodalom nyugati központjába ahol Nagy Király néven a frankok királya, mondabeli hőstetteket hajt végre. Az avar kincsek, közte Attila koronája is családi öröksége ként (hat szekér avar kincs) került Nagy Károly Királyhoz, amely végül a magyarok (hunok) Szent Koronája ként került István Királyhoz! Ősi Juss (örökség) A magyar király Apostoli Király nem a pápa alattvalója. Püspököket, papokat nem a Pápa hanem az Apostoli Magyar Király nevezi ki! Tudjuk, hogy I. István (táltos király volt, plusz csonttal hat újjal született!)

  3. Én hiszek benne! Az angol országnév rövidítésünk is bizonyítja HUN! Ezt nem a mi kedvünkért írják így! Az angolok megőrízték, ezt az utólsó steppei népszövetséget ezen a néven. Ilyen egyszerű mint a madár füty libsikéim! Nincs mit tudományoskodni!

  4. Nem vagyok történész. Ezt-azt olvastam, itt-ott hallottam. Napi politikai “megbélyegzéseket” mint pl. libsi ezen a helyen alkalmazni, nem ildomos. (Talán szégyen). Azért is tartom annak, mert a hun sereg, vagy nép teljesen heterogén összetétele és egymást illetve a másfajta kultúrát nézeteket tiszteltben tartó felfogásához nem illeszkedik. Egy jelenkori angol kutatónak szúrt szemet, hogy hova tűntek el nyomtalanul a hunok?
    Arra a megállapításra jutott, hogy ilyen nép, nem is létezett. Valójaban, mint “népességet” tág értelemben, a 70-es évek hippy mozgalmához hasonlította. Aki elfogadta a törvényeiket és az életmódjukat, szabadon csatlakozhatott.
    A hun seregben, még dezertált római katonák is voltak.
    Mindettől függetlenül ennek a jól szervezett katonai és “polgári” tömegneg a gerincét alkothatták a magyar törzsek.
    Attila halála után ezek szétszóródtak, lemorzsolódtak.
    A honfoglalás idelyén a magyar törzsek korántsem ütköztek komoly ellenállásába. A hun seregből évszázadokkal korábban lemorzsolódó
    baráti törzsel várták a honfoglalókat és gyengették a Kárpátmedencébe érkező magyar törzsek útját.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


CAPTCHA Image
Reload Image

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra, illetve profilinformációk tárolására alkalmas - informatikai jelsorozat, melyet a szolgáltatók a látogatók számítógépére helyeznek el. Fontos tudni, hogy az ilyen jelsorozat önmagában semmilyen módon nem képes a látogatót azonosítani, csak a látogató gépének felismerésére alkalmas. Név, e-mail cím vagy bármilyen más személyes információ megadása nem szükséges, hiszen az ilyen megoldások alkalmazásakor a látogatótól a szolgáltató nem is kér adatot, az adatcsere voltaképpen gépek között történik meg. Az internet világában a személyhez kötődő információkat, a testreszabott kiszolgálást csak akkor lehet biztosítani, ha a szolgáltatók egyedileg azonosítani tudják ügyfeleik szokásait, igényeit. Az anonim azonosítók személyes adatbázissal nem kerülnek összekapcsolásra. A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás