Most itt vagy
Magyar Nő Magazin > címlap > A Hold ragyogásának árnyoldala

A Hold ragyogásának árnyoldala

A Hold minden este fenn ragyog az égen. Annyira megszokott, annyira hozzátartozik életünkhöz, hogy nem is foglalkozunk vele, miszerint a fizika törvényei szerint nem is lehetne ott.  Dehát ott van.

Nincs általánosan elfogadott elmélet a Hold keletkezéséről, pályája kialakulásáról, súlyáról, belső szerkezetéről és még néhány megfigyelt, de megmagyarázhatatlan felszíni jelenségről. Keletkezésének „hivatalos” elmélete szerint, egy Mars jellegű bolygó bejött a naprendszerbe, nekiütközött a földnek, ettől egy nagy darabja letört, ebből lett a hold. Kiderült, ez az elmélet ellentmond a fizika törvényinek ezért átdolgozták. Megalkották a dupla ütközés elméletét. E szerint a Mars szerű bolygó az első ütközés után visszajött és még egyszer ütközött a földdel. Azonban kielégítő választ ez az elmélet sem ad.

Figyelembe véve a Föld tömegvonzását és a fizika egyéb törvényeit, úgy hozzá egy maximum 30 mérföld átmérőjű hold tartozhatna, nyilatkozzák egyértelműen a csillagászok. Azonban a hold átmérője 2160 mérföld. Nagyobb mint a Plútó. Az Apolló küldetésekkel elhozott kőzetek megmagyarázhatatlan összetevőkből állnak.

A Hold felszíne rendkívül kemény. Olyan ásványokat is tartalmaznak, mint a titán.  Ami viszont a legmeglepőbb, a Hold kőzetek feldolgozott fémeket is tartalmaznak. Rezet, csillámot, urán 236-t, neptúnium 237-t, ami természetes körülmények között eddig sehol nem fordult elõ. Az urán 236 az elhasznált nukleáris fűtőanyag radioaktív hulladéka. A neptúnium 237 pedig mellékterméke a nukleáris reaktornak és a plutónium gyártásnak.

További érthetetlen tény, hogy egyes hold kőzetek titán tartalma tízszer magasabb a leggazdagabb titántartalmú földi kőzeteknél. A tudósok arra sem találtak magyarázatot, hogyan lehetséges, hogy a holdkőzet 5,3 milliárd éves, amikor a Föld csak 4,6 milliárd éve keletkezett. Ez felborítja a keletkezésével kapcsolatos elméleteket. Dr Harold Urey , Nobel díjas vegyész szerint a minták olyan hihetetlenek, hogy nem tud rájuk magyarázatot adni, különösen a kõzet magas titántartalmára. Ezek a fémek szinte elnyűhetetlenek és rendkívül rossz hővezetők. A hold pályája is sok fejtörésre ad okot. Kozmikus szemlélettel nézve, rendkívül közel kering a földhöz, ennek ellenére nem zuhan rá.

hold_palyaKét tudós, Christopher Knight és Alan Butler „Who built the Moon?”  (Ki építette a Holdat?) címmel írt könyvet a Holddal kapcsolatos anomáliákról. A könyvben hosszan sorolják a tényeket, elméleteket, számításokat, végül a következő megállapításokat teszik:

A Hold nagyobb, mint amilyennek lennie kéne.

Idősebbnek tűnik, mint amilyennek lennie kéne.

Sokkal kisebb a tömege, mint amilyennek lennie kéne.

Egy nagyon valószínűtlen pályán mozog

A Holddal kapcsolatos elméletekről pedig megállapítják: „Minden magyarázat a jelenlétére komoly nehézségekkel küzd.” Őszinte tudósok meg is mondják, nem tudják hogyan került ide a Hold. A fizika törvényei nem adnak magyarázatot arra, hogy ott legyen. Isaac Asimov, orosz származású amerikai biológus és író nyilatkozta:

„Vagyis kénytelenek vagyunk azt a következtetést levonni, hogy a Holdnak nem lehetne ott lenni ahol van. A tény, hogy mégis ott van az olyan szerencsés véletlen, ami már túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.” Aztán ott vannak még a megmagyarázhatatlan fény felvillanások . A csillagászok már több száz éve megfigyelték, hogy időnként fények jelennek meg a holdon.
A NASA 1968-ban adta ki a nyilvánosság számára azt az összeállítást, melyet felkérésére neves csillagászok állítottak össze. Ebben az 1500-as évektől napjainkig rendszerezték a megfigyelt fényfelvillanásokat.  (  A dokumentumot R277 számon tartják nyilván. Az interneten itt megtekinthető)

1953-ban készült hiteles kép egy erős fényfelvillanásról A NASA, 1969 novemberében 1 tonna TNT-nek megfelelő energiával nekiütköztettek egy modult a Holdnak. A kísérlet megfigyelői azt mondták: „A Hold úgy kongott, mint egy harang.” Mariuce Ewing a szeizmikus kísérlet egyik vezetőjének, sajtótájékoztatón tett nyilatkozatából: „Hogy ez mit jelent, azt most inkább nem értelmezném, de olyan volt, mintha valaki megütött volna egy harangot egy templomtoronyban, és az ütéstől az további 30 percig kongott volna.”

1953.-ban készült fotó a fény villanásról. Fotó: Leon H. Stuart - (skyandtelescope)
1953-ban készült fotó a fény villanásról. Fotó: Leon H. Stuart – (skyandtelescope)

Később egy 11 tonna TNT-nek megfelelő ütköztetésnél a NASA szerint a Hold úgy reagált mint egy gong. Folyamatosan rezgett 3 óra 20 percen keresztül egészen 25 mérföldes mélységig. Khen Jhonson, aki az Apollo program idején az Adat és Fotó Ellenőrző Részleg vezetője volt, nyilatkozta erről a kísérletről: „Nem csak kongott, hanem olyan módon hullámzott, mintha gigantikus rezgéscsillapító merevítés lenne a belsejében.”

A sok megmagyarázhatatlan tény kapcsán, egyre többen vetik fel a belül üres Hold elméletét. Ez esetben megmagyarázható a pályája, a becsapódásokat követő rengés, és az a földrajzi (holdrajzi) adottság, hogy a holdkráterek mélysége limitált.
Csupán a keletkezése marad homályban.

Igen elgondolkodtató az a tény, hogy ennyi rejtély, ennyi felfedezésre váró különlegesség ellenére, a NASA negyven éve nem tért vissza a Holdra. Pedig a Holdon épített bázis, a világűrbe vezető út kapuja lehetne. Építettek űrsiklót, nemzetközi űrállomást, tervbe vették egy marsi kolónia létrehozását, de ami a legkézenfekvőbb lenne, a szomszédban keringő Hold felfedezése, a rejtélyek megfejtése, erre vonatkozóan nem történik semmi. Miért?

magyarno.com

 

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

Minden vélemény számít!

Top