Most itt vagy
Magyar Nő Magazin > címlap > A csipke csodája – a női fehérnemű

A csipke csodája – a női fehérnemű

 

 

                                                                                                                                                                                                                                                                                  Csipke, selyem, pamut… Fekete, fehér, vörös, rózsaszín… Csábító, sportos, kényelmes… Mára ezernyi változatban létezik, ám rendeltetése mit sem változott az elmúlt évszázadok során: viselőjének alakját a kor nőideáljának megfelelően formálva burkolja a testet elbűvölő páncélba.

Neve (lingerie, jelentése: fehérnemű) a francia linge (lenvászon) szóból ered. A legkorábbi fehérnemű-ábrázolás egy ókori szicíliai mozaikon látható: az alkotáson szereplő női atléták keblüket – hogy annak mozgása ne zavarja őket testgyakorlás közben – egy, a mai melltartók őseként ismert pánttal kötötték át. A középkorban a barbár keleten eleink felső ruházatuk alatt rövid vászoninget viseltek; ebből a Nyugat-Európában még nem elterjedt darabból alakult ki később a kombiné. A női alsónadrág, azaz a bugyi mai formájában még nem létezett. A bő, hosszúszárú, térd alatt összefogott ruhadarabon elöl és hátul nyílás tátongott a mellékhelyiségre tett kirándulásokat megkönnyítendő.

Az abroncsos  középkor és a fűzős modern idők

Az 1400-1500-as években abroncsos alsószoknyát viseltek a hölgyek, mely csípőjükre irányította a figyelmet. A 19. század fenék-, illetve melltájékon kitömött alsóruhái az ideális homokóraformával ajándékozták meg a nőket. Az 1900-as évek elején a fűző a derekat és a csípőt elszorította, a kebleket pedig szabadon hagyta. A húszas években a férfias megjelenés jött divatba, a hölgyek pántokkal szorították le domborulataikat. Az 1930-as években, a nőies alsóruházat újbóli térhódításával megszülettek az első, kereskedelmi forgalomban kapható melltartók, majd az estélyi ruhák formáihoz idomulva a pánt nélküli változatok is. 1935-ben bevezették a mai kosárméretezést; az alsóing és az alsószoknya egyesülése, majd megrövidülése után pedig létrejött a kombiné. Az 1937-ben szabadalmaztatott nylonanyag forradalmasította a harisnyagyártást. 1947-ben a kisebb keblekkel rendelkező hölgyek boldogan sóhajtottak fel: megszületett a push-up melltartó, az ötvenes években aztán megjelent az első elölkapcsos verzió is (a kétbalkezes férfiak legnagyobb örömére).

1800-as években készült melltartó

Feminizmus kontra gravitáció

A hatvanas években, a hippimozgalom idején a fiatal nők száműzték a melltartót ruhatárukból. A női elnyomást szimbolizáló viselet elleni tiltakozásképp lázadók csoportja körülvett egy fehérneműboltot, és többen elhajították, illetve elégették alsóneműjüket. Az üzletet alapító tervező azonban nem jósolt nagy jövőt a melltartógyűlöletnek, arra hivatkozva, hogy a gravitáció úgyis győzni fog. Így is lett. A hetvenes-nyolcvanas években újra örömmel viselték a fehérneműt a legkülönbözőbb színárnyalatokban. A két apró háromszög és egy vékony textilcsík házasságából megszületett a tanga, melynek tiszteletére egy kilencvenes évekbeli popzenekar még dalt is írt: “Minden reggel rajtam a lényeg láthatatlan. Légy gyengéd, de hajthatatlan, érd el azt, hogy látni hagyjam…”

A mai fehérneműdivat egyesíti magában az összes eddigi találmányt: újra divatba jött a fűző és a harisnyatartó, hódít a tanga, de csinosak a négyszer annyi anyagból készült franciabugyik, a push-up melltartók, illetve a necc- és csipkés harisnyák is. Az idősebb korosztály körében népszerű Bridget Jones kedvence, a hájleszorító bugyi is, a filmbelinél természetesen esztétikusabb változatban. S persze fodrok, selyem, tüll, bársony, hímzett minták minden mennyiségben. A lényeg, hogy viselője igazi nőnek érezze magát bennük, és az is ossza e véleményt, akinek egy fárasztó nap után, a hálószoba sötét magányában megmutatja csipkés titkait.

mixonline/magyarno.com

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

Minden vélemény számít!

Top