116 évvel ezelőtt született Fekete István író

2016. január 25., 19:57

116 évvel ezelőtt, 1900. január 25-én született Fekete István író, számos ifjúsági könyv és állattörténet írója. Barátjával, Csathó Kálmánnal együtt az „erdész-vadász irodalom” legismertebb művelője.

A Somogy megyei Göllén született 1900. január 25-én, a dombóvári származású Fekete Árpád kántortanító és Sipos Anna első gyermekeként. Életének legfogékonyabb korszakát, első tíz évét töltötte szülőfalujában, s ez meghatározta későbbi életét is.

Az első Matula bácsi

Itt szerette meg a természetet, a növényeket, az állatokat és a falu egyszerű, de értékes embereit, ahogy azt életrajzi regényében, a Ballagó időben is olvashatjuk. De itt került kapcsolatba a vallással is, mély istenhitének köszönhetően élete legnehezebb korszakaiban is a Teremtőben talált vigaszt. A faluban ismerhette meg élete első Matula bácsiját, Puska András uradalmi csősz személyében, akitől sokat tanult a természetről és az időjóslásról. Az ő beceneve valóban Matula volt.

Az elemi iskolát Göllén kezdte, de már Kaposváron fejezte be, mert családja a gyermekek továbbtaníttatása miatt a városba költözött. Fekete Istvánnak három húga volt: Ilona, Katalin és Anna. Kaposváron végezte el a polgári, majd a felső kereskedelmi iskolát is. A polgáriban tanára, Vajthó Jenő felfigyelt diákjára, és egy alkalommal a következőt mondta: „Egy jó tollú van köztetek, a Fekete Pista!”

1917-ben a Zászlónk című cserkészlapban jelent meg első verse. Katonai szolgálatra is Kaposvárra vonult be. Azután elvégzett egy tartalékos tiszti iskolát és nyolc évig katonáskodott. Mint katona iratkozott be aztán a debreceni Gazdasági Akadémiára, ahonnan 1925-ben átkérette magát Óvárra, és ott fejezte be az akadémiát. 1926-ban végleg leszerelt, és a Baranya megyei Bakócára került segédtisztnek. Ott ismerte meg feleségét, Piller Edithet, akivel 1929-ben kötöttek házasságot. Ezután Ajkára költöztek, ahol 12 évig vezető gazdatiszt lett Nierse Ferenc birtokán. 1930-ban e településen született Edith nevű lánya, 1932-ben pedig István nevű fia.

Írói munkássága is Ajkán bontakozott ki. 1936-ban a Gárdonyi Géza Társaság regénypályázatán A koppányi aga testamentuma című történelmi regényével futott be, amely 1937-ben meg is jelenhetett. Két évvel később a Zsellérek című regényével kiérdemelte az Egyetemi Nyomda Nagydíját. Elbeszéléseit a Herczeg Ferenc szerkesztette Új Idők, vadásztörténeteit pedig Kittenberger Kálmán vadászlapja, a Nimród közölte.
116_evvel_ezelott_szuletett_fekete_istvan2Uszálykísérő és halászmester

Ajkát 1942-ben hagyta el, családjával Budapestre költözött. A Földművelési Minisztériumban helyezkedett el. 1948-ban a minisztériumból eltávolították. Elsősorban a Zsellérek, másodsorban mély vallásossága miatt. 1953-ig nem volt állandó munkája. Uszálykísérőként dolgozott a Dunán. Egyedül az Új Ember katolikus hetilaptól kapott írásaiért némi honoráriumot.

1953-tól Kunszentmártonban tanított egy halászmester képző iskolában. Itt írta meg a Halászat című tankönyvét. 1958-tól a Kis-Balatonnál helyezkedett el, ahol a Tüskevár című ifjúsági regényén is dolgozott. 1960-ban nyugállományba vonult, és 1970-ben bekövetkezett haláláig még tíz könyve jelent meg. A halála után megjelent könyvekkel együtt közel félszáz művét olvashatjuk.

Jókai után a legnépszerűbb magyar írónak tartják. Könyvein nemzedékek nőttek fel. Nemcsak író, ifjúsági író, de költő is volt. Eddig 168 versét ismerjük. Írt forgatókönyveket, színdarabokat, mezőgazdasági, halászati és vadászati szakíróként is számon tartják.
Nézem a sötétséget, de látom a csillagokat

45 éve, 1970. június 23-án hajnali fél háromkor hunyt el. Először a Farkasréti temetőben búcsúzhattunk tőle, június 25-én. És már elmúlt tíz éve, hogy a szülőfalu, Gölle temetőjébe végleg hazatért. A csecsemőkorukban elhunyt kistestvérek, Antal és Erzsébet mellett, a Szent Vendel-kápolna tövében talált végső nyughelyet feleségével, Piller Edithel és Bogáncs kutyájával együtt.

Jókai Anna az Írószövetség részéről a következő sorokkal zárta temetési búcsúbeszédét: „Nézem a sötétséget, de látom a csillagokat” – Fekete István írta, ő hagyta ránk ezt a gondolatot. „Erre biztat minket, minden rendű és rangú jóakaratú embert. Nem lehet olyan sötét, hogy ne keressük a felhők mögött a csillagok rezzenéstelen fényességét… Nyugodjanak békében csontjai, de lelke igenis járjon közöttünk, nyugtalanítóan, termékenyítően és vigasztalóan.”

Tatár Bea

magyarno.com

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

Szóljon hozzá a cikkhez:

e-mail (Kötelező, de nem publikus!) A *-al jelölt mezőket kötelező kitölteni!

*


CAPTCHA Image
Reload Image
Scroll To Top